– Itt áll mellettem szürke nadrágban, fehér ingben és világos színű zoknira húzott sötétbarna keresztpántos műbőr szandálban a verseny titkos favoritja, Sanya, a 7-es busz sofőrje!
– Figyelj mán! Én nem buszsofőr vagyok, hanem menetalista! Én vagyok a BKV Neója! Figyelj! Kettes ajtó nyílj ki!
– Miért döntöttél úgy, hogy benevezel a versenyre?
– Mert igazi sztrájkolónak születtem. Már a születésemnél is fél napot késtem, mert nem tudtam megegyezni a dokival a hálapénzben.
– A zsűri elnöke, Gaskó István azt mondta rád, nagyon tehetséges vagy, és hogy a sztrájkod neki átjött.
– Ja, mert nem húztam be a kéziféket, és a buszom meg szépen legurult egészen a Móricz Zsigmod körtérig…
– Nagyon egyedi követelésekkel álltál elő.
– Igen, az a követelésem, hogy Demszky Gábor fusson a buszom után, már épp felszállna, amikor én az orra előtt becsukom az ajtót…
– Milyen további sztrájklehetőségek vannak még?
– A vasutasok például jelezték, hogy szolidárisak velünk, így nem riadnak vissza a sztrájk hazánkban eddig ismeretlen formáitól sem... Például kitakarítják a vasúti kocsikat, lemossák a graffitiket, sőt, ha kell, a mosdókba szappant és WC-papírt is tesznek.
– Hogy sikerült az eddigi verseny?
– Eddig nagyon jól állok. A fél brigádot megvertem már sakkban, és ultiban is kaszáltam. Enyém már a sofőrök, a jegyszedők három havi kávépénze is. Egy dolog zavar csak, a fenekemet már teljesen kockásra ültem.
– És most mihez fogsz kezdeni?
– Azt hiszem, amőbázunk rajta egyet!
– Ha nem sikerül megállapodni, milyen új produkcióval készülsz a következő sztrájkra?
– Be fogom mutatni a puszta hetest!
– Puszta hetes? Az hogy néz ki?
– Egy busz tetején állva, 7 darab 7-es buszt fogok elvezetni egyszerre a Rákóczi úton!
